Szeretettel gratulálunk Zsófinak, hogy nem kis teljesítménnyel járult hozzá ő is ehhez a célkitűzéshez és ezzel a riporttal, szeretnénk Őt nektek is jobban bemutatni.

Mit jelent számodra ez a díj és egyben a szülővárosod, Eger?

Eger számomra a család, az otthon, a gyermekkori emlékek, a béke, a nyugalom, a csend – akik ismernek tudják, hogy ezek számomra nagyon fontos dolgok. A díj igazán megtisztelő, mindig hangosan büszkélkedem azzal, hogy egri vagyok, és jó érzés, hogy Eger is büszke rám.

Mesélsz egy kicsit a hivatásodról, miért választottad ezt az utat és milyen tervekkel, elképzelésekkel vagy a munkádban?

Gyermekkoromban mindig állatorvos szerettem volna lenni, majd később a gimnáziumi biológia tanárom előadásmódja az emberi élettanról annyira magával ragadott, hogy ekkor úgy döntöttem, a humán orvoslás irányába fordulok. A kardiológia felé való elköteleződés nagyon korán, elsőéves orvostanhallgató koromban megtörtént, amikor a szívről egy klinikumban dolgozó kardiológus (akivel most már évek óta kollégák vagyunk) tartotta az anatómia gyakorlatunkat, akiben megláttuk a jövőt, hogy orvosok leszünk. A kardiológián belül a szívátültetésen átesett betegek (akik már nem betegek) ellátása a szívem csücske, szeretem a terület komplexitását és a hosszútávú együttműködést a betegeinkkel. Az orvosi munka mellett transzplantációs koordinátorként is dolgozom, amit több formában is végeztem már orvostanhallgató korom óta.

Van-e bármilyen kötődésed, kedves történted a bor, szőlő, pincészet kapcsán? Melyik az a terület, amiben szívesen részt veszel vagy csak érdekesnek találod?

Minden életszakaszomból számos élményem van ebből a világból, és a mai napig gyűjtöm őket, de a legkedvesebbek gyermekkoromból származnak. Óvodás és kisiskolás koromban Nagymamámmal töltöttem a nyári szünidők azon részeit, amikor Édesanyám dolgozott. Bár Mama is dolgozott, de Ő a szőlőben (Anya ekkor még a bankszektorban), így hozzá könnyebben tudtam csatlakozni. Minden nap hajnalban indultunk Mamával az „Asszonyokért” (ahogy Mama hívta Őket), akikért az UAZ-zal bejártuk a környező falvakat, és korán reggel már a szőlőben voltunk. Mama ragaszkodott hozzá, hogy a szünidőm pihenéssel teljen, így én a szőlőben egész nap olvastam és rajzoltam a körülöttem lévő környezetet.

Hogyan és hol képzeled el magad 5 vagy 10 év múlva? Mi most a legfőbb mozgatórugója az életednek?

Jelenleg én is keresem a választ erre a kérdésre. Hosszú éveken keresztül nagyon pontosan megtervezett jövőképem volt, az életem minden szegmensére vonatkozóan. Az elmúlt pár évben komoly önismeretbe kezdtem szakember segítségével, ami jelentősen változtat a gondolkodásmódomon. Jelenleg ott tartok ezen az úton, hogy a korábban kőbe vésett terveimről már tudom, azok valójában nem az enyémek voltak.

Az a Zsófi, akin éppen nincs rajta a fehérköpeny, mit csinál, hol van, mivel tölti legszívesebben az idejét, szabadidejét?

A köpeny nélküli énem olvas, tanul, a családdal és barátokkal töltekezik. Egy hónappal ezelőtt vettem a kezembe a második diplomámat, jogot tanultam az ELTE-n, így az elmúlt néhány évben a szabadidőm nagy része egyetemi órákkal és tanulással telt. Az örök kedvenc hobbim és egyben legnagyobb „függőségem” az olvasás, az ügyeleteim kivételével minden nap olvasok szépirodalmat. Szeretek könyvklubokba járni, minden hónapban részt veszek egy-két ilyen eseményen. A barátnőimmel töltött idő szintén nélkülözhetetlen számomra, gimnáziumból és egyetemről is szoros baráti köreim maradtak. Ezek a kötelékek olyan hálókat képeznek, amelyekben minden élethelyzetben megtartjuk egymást. Most a lánybúcsúk, esküvők, babavárók időszakát éljük, és nagyon jó, hogy részesei vagyunk egymás nagy életeseményeinek