KADARKA EREDETE
A szakirodalmak és kutatások szerint, a Kadarka a 16. században, a török hódítás elől északra menekülő rácok (szerbek) közvetítésével érkezhetett a Balkánról az Egri borvidékre.
A fajta érkezése gyökeresen megváltoztatta a helyi borkultúrát: a korábbi fehérbor-dominanciát felváltotta a vörösbor-készítés, bevezetve a héjon erjesztés és a nyitott kádas technológia gyakorlatát. Ez alapozta meg az egri borászat 18-19. századi aranykorát, amikor a Kadarka a vidék egyik fontos szőlőjévé vált, és az első, karakteresen fűszeres Egri Bikavérek gerincét adta.
A 19. század végi filoxéravész után a Kadarka kényes természete – fagyérzékenysége és vékony héja miatti rothadási hajlama – okán háttérbe szorult a biztosabb hozamú fajtákkal szemben. A kegyelemdöfést a nagyüzemi termelés adta meg, ahol a gépesített művelés és a tömegtermelés igényeihez nem passzolt ez a precíz szakértelmet és kézi munkaerőt igénylő szőlőfajta.
A rendszerváltás utáni időszakban, Tóth Ferenc, számos magyarországi és erdélyi neves borásszal együttműködve, részt vett a kadarka klónok felkutatásában, így a Kárpát-medencei fajta visszavezetése azóta is a nevéhez fűződik (Kadarka Nagykövet).
A pincészet alapítója ismerte az Egri Hegyközség minden dűlőjének szinte minden sorát, amit társaival az évek során bejártak, s megjelölték azokat a helyeket, ahol vélelmezték, hogy kadarka klón van és ezeket szaporítani kezdték. Ezt követte a kísérletezés és tapasztalatszerzés időszaka.
Többéves előkészület és engedélyeztetés után, a pincészet 2004-ben telepítette az első 0,4 ha Kadarka területet az Almagyar-dűlőben. Azóta pedig közel 2 hektáron műveljük (az eredetin kívül, 2010-es és 2018-as telepítésekkel) 2 dűlőben, 7 különböző klónnal.
A fajta így hát napjainkban már nem csupán egy „túlélő”, hanem a borvidék igazi kuriózuma és féltve őrzött különlegessége.
A modern Egri Bikavér szabályozásában (különösen a Superior és Grand Superior minősítésben) a Kadarka újra szerepet kaphat. Míg korábban a tömegtermelés kiszorította, ma a borászok azért házasítják újra, mert a Kékfrankos mellett, ez a fajta adhatja meg a bor egyedi, összetéveszthetetlen egri karakterét: a vibráló savakat, a finom fűszerességet és az eleganciát.
Országszerte, fajtaborként is egyre népszerűbb, hiszen napjainkban a nehéz, magas alkoholtartalmú „tanninbombák” helyett a fogyasztók egyre inkább a gyümölcsösebb, világosabb színű, de rétegzett borokat keresik. A Kadarka pontosan ezt a nemzetközi trendet lovagolja meg: hűvösebb eleganciája és selymessége miatt az igényes borkedvelők kedvence lett.
A mai magyar konyhaművészet megújulásával a Kadarka szerepe felértékelődött az éttermekben is. Mivel remekül párosítható a paprikás ételekkel (halászlé, pörkölt) és a modernebb, könnyedebb húsételekkel is, a sommelier-k egyik fontos eszköze az egri borkínálat bemutatásakor.