Borterasz a Síkhegyen - Interjú Fajcsák Dénessel
Elkészült a borterasz a Nyárfa alatt
Fajcsák Dénest kérdeztük
2020-ban, öt évvel ezelőtt egy meleg nyári estén megnyitotta „kapuit” Tóthék csodahelye. Számos szavunk van rá: Síkhegy, Nyárfa, Piknik és még annál is több érzés, s most már emlékek tucatjai. Öt év sok idő, még akkor is, ha „csak” szezonálisan: késő tavasztól-kora őszig találkozunk itt, ezalatt sokat változott, fejlődött a placc, ahogyan a természet és az ültetvények is körülötte. Sokat jelent nekünk ez a hely, de a legszebb benne az, hogy most már látjuk: Nektek is. Idén, nagy meglepetés készül: eljött a pillanat, hogy ezt a természetbe illesztett „berendezést” komfortosabbá tegyük. Köszönjük Fajcsák Dénes (Ybl Miklós-díjas építész, Arkt Építész Stúdió) tervezői munkáját, s Szabó Milán (Szalon Építő Kft.) kivitelezői közreműködését.
Az alábbi sorokban Fajcsák Dénessel folytatott riportunkat olvashatjátok az elkészült borterasz kapcsán. Június 21-én pedig szeretettel várunk Titeket a megnyitóra!
1. Mesélj egy kicsit, hogyan kerültél kapcsolatba a Síkhegy projektjével? Mi volt az első benyomásod a helyről?
A helyet már “régebbről” ismerem, mert Gál Titivel, és Csutival (Csutorás Ferenc) is bejártam többször, illetve ismertem a Tóthék pikniket, ezáltal az első benyomásokon már bőven túl voltam. Kati tavaly keresett meg, hogy szeretne velünk együttgondolkodni a helyszín fejlesztésében, és így indult el ez a projekt.
2. Aki egyszer már járt itt, tudja, hogy ez a hely önmagában is karakteres. Mik voltak azok a szempontok, amiket mindenképp szerettél volna megőrizni a tervezés során?
Igazság szerint mindent. Sőt, Katival sokáig arról beszélgetünk, hogy szükséges-e, szabad-e beavatkozni, mert ez a hely így erős igazán. Ahogy múlik, telik az idő egyre jobban azt érzem (és sajnos látom is), hogy mi emberek nem feltétlenül tudunk helyénvaló módon beavatkozni egy szeretett természeti helyszínbe. A cél az volt, hogy jelen esetben arra törekedjünk, hogy a beavatkozás a minimumon tartsa a kiszolgálandó igényekre adott műszaki megoldásokat, és minden elemnek akár több tartalma, használati értéke legyen. Például, így alakultak a ponyva kábel rendszerének ellensúlyai egyszerre ülő és találkozási ponttá, valamint adathordozó felületté.
3. Mit jelentett számodra „építészeti értelemben” a Síkhegy kihívása? Inkább visszafogni kellett magad, vagy épp szabadjára engedhetted a kreativitásod?
A kettő valahol összeér, illetve hatással van egymásra. A hely erejét, szellemét megértve kell úgy kreatívnak lenni, hogy ún. “szuper-normál” beavatkozási szinten tartsuk a fejlesztést. Bízom benne, hogy sikerült, de ezt majd a használat, és a használók fogják/tudják visszaigazolni.
4. A tervek alapján egy nyitott, ponyvás rész is épül – ami szinte eggyé válik a környezettel. Hogyan született meg ez az ötlet? Volt valamilyen konkrét inspiráció?
Eggyé nem válik, már a méretéből adódóan (17 m x 6 méteres ponyva), elég jelentős eleme lesz a tájnak, viszont a tartószerkezetének megoldását a szőlősoroknál használt feszítőrendszerek adták. Így bár léptékváltás történt, a nem használt időszakban látható, érzékelhető szerkezet, kommunikál, visszautal a szőlő ültetvény épített szerkezeteire.
5. A másik új elem – a fa borítású kis épület – egyszerre funkcionális és nagyon illeszkedik a tájba. Tudatos volt, hogy ennyire természetes anyagokkal dolgoztál?
Tudatos volt, hiszen ez a szükséges rossz, amely inkább “backstage”-nek tekinthető. A mezőgazdasági épületek egyszerű, hagyományokra visszavezethető puritánságát szerettük volna életre hívni. Ez a kis épület nem több, nem lehet több, mint ami. Egy háttér kiszolgáló funkció. Pozíciója, mérete, arányai, műszaki megoldásai: a műszakilag szükséges szinten lettek megfogalmazva. Idővel a fa szerkezet szürkülni fog, amely a beton talapzatokkal kerül ezáltal szimbiózisba, és akkor még ennyire sem lesz észrevehető, mit most a nyers fa színének köszönhetően.
6. Van egyfajta puritánság a kivitelezésben, mégis nagyon elegáns lett. Mik azok a részletek, amiket talán csak a figyelmes szemek vesznek majd észre?
A korábbiakban leírtakra hivatkozva, a műszakilag szükséges szintet céloztuk meg, viszont azt lehetőleg minőségi kivitelben. Abban bízom, hogy minden szem, majd más részletet talál érdekesnek, mert lettek nem mindennapi, és nem megszokott megoldások is.
7. Ha mondanod kellene egy hangulatot vagy egy pillanatot, amit elképzeltél ide, amikor dolgoztál rajta – mi lenne az?
Helyénvalóság.
8. Mit gondolsz, hogyan hat majd ez a kis építészeti beavatkozás a hely jövőjére, közösségi használatára, akár borvidéki szinten?
Az érseki szőlő dombon, a Marián-Gereben építész páros által 2013-2014-ben tervezett és megépült Érseki borterasz tervezési alapelve a következő volt: “Az ember csak vendég, a dűlő a természeté maradt.”
Szeretném hinni, hogy ezzel az alapelvet maximálisan egyetértve sikerült egy dombbal odébb ezt a szemléletet folytatni.
9. Ha te lennél itt a vendég egy nyári estén, hol ülnél le és mit kóstolnál legszívesebben?
Én már alig várom, hogy itt vendég legyek, és a pincészet bármelyik borával, fülig érő szájjal élvezzem majd a helyszínt.
10. Végül: mit viszel magaddal erről a munkáról – akár szakmailag, akár emberileg?
Minden megvalósult munka, olyan mint egy gyermek. Megszültük a beruházóval, kivitelezővel. A gyermeket “viszem magammal” tovább.
TÓTHÉK BOR- ÉS RENDEZVÉNYTERASZ A SÍKHEGYEN
A nyár kezdete nekünk egyet jelent a Tóthék piknikekkel. Ötödik éve már, hogy az Egri Borvidék egyik legszebb dűlőjének tetején borozunk, kóstolunk, hátradőlünk, gyönyörködünk, beszívjuk a friss levegőt. Az idei első piknik a szokásosnál is különlegesebbnek ígérkezik. Júniusi találkozónkon ugyanis megnyitjuk a Tóthék Bor- és Rendezvényteraszt a Síkhegyen, ezt a szőlőültetvények közé komponált placcot, ami mostantól még kényelmesebbé teszi az összejöveteleket. Izgatottan várunk Titeket!