A hivatalos meghatározás szerint “Muzeális bornak nevezhető az a minőségi vagy különleges minőségű bor, amely legalább 5 évi érlelés után a termőhelyre, a szőlőfajtára, a készítési módra, a hordóban és palackban érlelésre jellemző, különleges illat-, íz- és zamatanyagokat tartalmaz, évjárata és jellege miatt megkülönböztetésre érdemes.”

De miért is érdekesek ezek a muzeális tételek a Tóth Ferenc Pincészet számára, s különösen Tóth Katalinnak?

Azért, mert Leánykák.

“Van 7 ha örökségem, ahol keresem a titkot, hogy milyen az az igazi Leányka ami a borvidék hírét tovább viszi és, ha Eger – akkor Leányka jusson eszébe a borkedvelőknek.

Sokat foglalkozunk a szőlővel és sokat gondolkozunk az útján. Ennek a két bornak a kóstolása is elindított egy olyan gondolatot, hogy a Leányka alkalmas arra, hogy fehér borként sokáig fennmaradjon a pincénkben.

Amikor kibontottuk az első palackokat, a dugó is olyan sok mindent elárult, hiszen még mindig tiszta illatjegyeket hordozott, rajta kicsi apró kristályokkal… és a 0,7 l-es, világoszöld palack girbe-gurba megjelenésével még különlegesebbé és szebbé varázsolta a borélményt.

Amikor először kóstoltam a 1969-es és 1976-os borokat, nagyon meglepődtem, hogy mindkettő édes bor…, a legdöbbenetesebb mégis az volt, hogy mindazok a jegyek még ma is felismerhetőek a borban, amik a mi Leánykáinkban is megjelennek. A késői szüretelésű jegyek, s a mézes, kicsit körtés, mazsolás, aszalt mangós illatok benne vannak és ízében is érezhetőek.

Mindkettő bor élvezhető, igazi muzeális különlegesség.”

A borokat megtalálod webshopunkban itt.

Ajánlott bejegyzések

Kezdjen gépelni, majd nyomjon Enter-t a kereséshez

Tóth Ferenc Pincészet